#BeautyBeyondSize

Elmerültem a kádban. Bebújtam a forró víz alá, csak a szemem, az orrom és a szám érte a hűvösebb levegő, és láttam, ahogy a víz felszínéről lassacskán gőzölögve száll fel a pára. Csend volt. Csak a víz alatti jellegzetes búgás zúgott a fülemben, és csak a saját lélegzetvételem hallottam. Behunytam a szemem és magamra koncentráltam. Egyedül voltam. Magammal voltam.

Bevillant a kép, ahogy tizenhét évesen, ugyanígy fekszem a kádban, cikáznak a gondolataim, tisztán emlékszem, azt vettem számon, mit ettem meg aznap, hány kalóriát vittem be, mennyi az ideális, mennyit kell égetnem, ahhoz mit kell edzenem, hány hónap van még a tizennyolcadik születésnapomig, mennyit kell még addig fogynom, az havonta hány kiló fogyást jelent, és milyen boldog leszek majd a születésnapi bulimon, ha azt az álomsúlyt elérem, mert szép leszek.

27 éves vagyok. Majdnem pontosan 10 év telt el. Félmosolyra húzódott a szám, mikor arra gondoltam, azóta már hányszor voltam ahhoz az állapotomhoz képest bomba formában, mégis kövérnek gondoltam magam. Hányszor mentem bele újabb és újabb agyament diétákba, hányszor ostromoltam magam, mennyire nem láttam szinte sosem tisztán a saját testem. Hogy mennyire régen volt, hogy én utoljára kalóriákat számlálgattam, mert évek óta nem számolom, de tény, hogy meg is vonok magamtól sok mindent. Oh, hogy a barátaim mennyi sztorit tudnának mesélni, hogy mit és hogyan nem eszem meg, vagy hányszor szenvedtek már ők is miattam, hogy hova menjünk étterembe. Hogy a születésnapi tortámnak cukor-, laktóz- és gluténmentesnek kell lennie, hogy milyen nyál csorgatva tudom nézni ha más valaki mellettem tésztát eszik, és hogy néha bizony elcsábulok a pogácsáknak az asztalon, de csakis akkor, ha valakivel elfelezem, aki megeszi a tetejét a sajtos résszel.

Hányszor bántjuk mi nők magunkat? Hányszor bántjuk egymást? Meg sem lepődöm, hogy önmagamat is évekig kínoztam, hiszen a mai napig kapom az ívet. Volt, aki azt mondta, hogy lehet addig nem lesz barátom, még le nem fogyok, hiszen amilyen egy felszínes világban élünk, rám sem néz az, akinek kellene. A kérdés már csak az, hogy akarok-e egy ennyire felszínes pasit magam mellé. Volt, hogy szégyenlősen, némileg kiszolgáltatott helyzetben, alsóneműben, a masszázs ágyon szenvedve, mondtam magabiztosan a férfi masszőrnek, hogy ‘Igen, legalább a fenekem szép, sokat edzek és foglalkozom vele’ mire ő azt válaszolta nekem, hogy ‘Majd jó lesz, ha lemegy róla a zsír’. Erre mit reagálsz a kínszenvedések közepette? Én köpni nyelni nem tudtam abban a helyzetben. Megalázva éreztem magam, hiszen épp ő masszírozza át az egész testem, most pedig finoman közli velem, hogy mennyire rondának is talál? Felháborodtam, és annyi jutott eszembe, hogy én bizony most egy szál tangában lemegyek és beülök az autómba, majd hazavezetek. De közben mégsem tettem semmit sem. Csak szenvedtem tovább és úgy csináltam, mintha meg sem hallottam volna ezt. Szórakozóhelyen ha visszautasítok valakit máris azt kapom meg reakciónak, hogy pedig de kövér vagyok, biztos zabálok ezerrel. Mindig megkapom a youtube csatornámon is kommentben, hogy kövér/duci/husi/akármilyen-denemszép vagyok. Ezek után hogy legyek elégedett?

Fotók: alexandraszandi 

Egyszerűen. Mondjuk úgy, hogy lepereg. Hogy mindig fáj egy kicsit mikor ilyet kapok, aztán erőt veszek magamon és végig gondolom. Hogy a kommentelő könnyen beszél egy gép mögül arc nélkül; hogy a masszőr srác még magával sem elégedett, hogy várhatnám el, hogy velem az legyen; hogy a buliban a kisfiú, aki először rám hajt, majd beszólogat csak bosszút akar állni, mert nem hagytam magam. Sosem leszek hajszál vékony, és sosem leszek pálcika ember. De teszek azért, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Hogy jó formában legyek, folyamatosan edzek, megválogatom, hogy mit eszem meg, ha valami nem megy szakemberhez fordulok, hogy segítsen. Nem hibáztatom a genetikát, hogy ráfogjak arra mindent, de tény, hogy lesz ami nem változik meg drasztikusan, ahogy anyukámnál sem változott sosem, pedig volt 49 kg csont és bőr.

Hogy már most tudom, hogy ha egyszer gyermekem lesz, megtanítom neki, hogy táplálkozzon egészségesen, mert ugyanúgy ahogy öltözködni is jó gardróbból tud jól az ember, táplálkozni is a megfelelő hűtőből lehet. Hogy elmondatom majd vele minden nap, hogy nem baj, hogy nem tökéletes, mindaddig még tesz azért, hogy jól érezze magát a bőrében. Hogy mindegy, hogy szemüveges, magas, alacsony, duci, csont sovány, szőke, barna, fekete, hosszú a lába vagy rövid, kerek az arca vagy ovális, minden nap nézzen úgy a tükörbe, hogy mik azok, amik miatt hálás lehet az égnek, mik azok amiket szeret magán, még akkor is ha van olyan, amit nem. Hogy mindent lehet, csak akarni kell, hogy ne azért csináljon valamit, mert kell, hanem azért mert élvezi. Hogy a lustaság fél egészség, és hogy megehet egy szelet sütit bűntudat nélkül, ha az jól esik neki.

Mikor kiemeltem a fejem a vízből, és a kád szélén heverő ásványvizes üveg után nyúltam, amin ez az idézet állt: “Akkor válsz felnőtté, amikor szereted magad!”. Nos, azt hiszem felnőttem.

B

Fotók: alexandraszandi 

#beautybeyondsize

About B

Egész életemben a tökéletességre törekedtem. Aztán rá kellett jönnöm, hogy sosem leszek tökéletes, sőt még a közelébe sem érhetek soha. Egyébként is minek? A tökéletesség unalmas, így ha sikerülne is azzá válnom, megszűnnék érdekesnek lenni és inkább leszek érdekes, egyedi, esetleg megosztó, mint unalmas.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Protected by WP Anti Spam