Boldogság, gyere haza

Van úgy, hogy minden összejön. Beüt a krach. Nem úgy alakul a munka, magadra öntöd a reggeli kávéd, kiborít a családod, nem jön a busz, csalódsz egy barátodban, fáj a fejed, kiabál veled a párod, esik az eső, a szoba közepére csinál a kutya. Mikor már teljesen feladod. 

A boldogság, nem egy állapot. Azok pillanatok, órák, mozdulatok, esetleg napok. Mikor reggel kipihenten ébredsz, mikor a kertben meleg a fű mikor rálépsz, mikor a teraszon a kávéd kortyolgatása közben simogat a szél, mikor a barátod váratlanul megfogja a kezed, mert érzi hogy szükséged van rá. Mikor a kutyád hozzád bújik elalvás előtt, mikor jó illata van egy könyvnek, mikor a kedvenc számod megy a rádióban, mikor valaki rád mosolyog, mikor a BKV-n végre nem izzadság szag, hanem parfüm illat csap meg, vagy mikor jó illata van az esőnek.


Valahogy ezeket sosem vesszük észre. Legtöbbször csak a bosszantó hétköznapi dolgokra, csak a rosszra koncentrálunk. Mindezek mellett valahogy elsiklunk. Elveszik a mosoly a morogva arcok között, vagy észre sem vesszük, mert valaki nekünk jön, lesodorja  vállunkról a táskát. Idegeskedünk, mert megint szakad az eső, bőrig áztunk, de nem tűnik fel, milyen kellemesen meleg a levegő. Sosem ébredünk kipihenten, mert állandóan dolgozunk, nincs időnk egy teraszon ücsörögve kávét inni, nem szánunk magunkra időt, nem szánunk azokra időt, akiket szeretünk.

Aztán mikor tényleg beüt a krach, csak kapkodunk. Kapkodunk valami után, amibe kapaszkodhatunk, kapkodunk összerakni magunk, kapkodunk emberek után, akiktől a megváltást várjuk, kapkodunk pár jó szó után, próbáljuk helyrehozni ami elromlott. Majd rájövünk, hogy nem jó helyen kezdtük el helyrehozni és elkezdjük elölről. Aztán a puzzle szépen összeáll. Csak ehhez idő kell. Kinek mennyi. Napok, hetek, órák. Egyszer csak összeáll. Újra minden a helyére kerül és szépen lassan újra hagyjuk elromlani.

De mielőtt elromlik, lesz egy pont, ahol boldog leszel, mert minden összejön. 

B

 

About B

Egész életemben a tökéletességre törekedtem. Aztán rá kellett jönnöm, hogy sosem leszek tökéletes, sőt még a közelébe sem érhetek soha. Egyébként is minek? A tökéletesség unalmas, így ha sikerülne is azzá válnom, megszűnnék érdekesnek lenni és inkább leszek érdekes, egyedi, esetleg megosztó, mint unalmas.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Protected by WP Anti Spam