Mercedes-Benz Fashion Week

Mikor a bloggerek, stylistok, modellek, tervezők, szervezők, buyerek, színészek, celebek Budapestre jönnek újra. Akár vidékről, akár más országból, akár csak pár utcányi távolságból, de újra egy helyen találkozunk. A mai napig tisztán és élesen emlékszem arra az érzésre, mikor először betettem a lábam a hazai Fashion Weekre, kicsit félve, négy nap folyamatos pánik után, hogy ‘mégis mit vegyek fel?’. Majd gyomorgörccsel bemutatkoztam az ajtóban a hostesseknek, akik feltették a kezemre a karszalagot és mosolyogva átnyújtották a ‘press’ csomagot. Mikor a blogger ismerőseim közé beültem, meglepetten tették fel nekem a kérdést, hogy “én miért kaptam csomagot és ők miért nem?” amire én még meglepetten néztem és közöltem, hogy fogalmam sincs. Pedig akkor én már azért is hálás voltam, hogy ott lehetek. Azt meg végképp nem gondoltam volna, hogy ezt az érzést még fokozni is lehet. De igen, lehet.

Processed with VSCOcam with hb1 preset

A pénteki, elég későig húzódó találkánk után Fashion Prime Adrival attól féltem, hogy a szombati felkelés különösen fájdalmas lesz, hiába is játszottam Hamupipőkét, hogy ‘nekem éjfélre haza kell érnem, holnap Fashion Week lesz!’. Talán a szokásos kis jól eső izgalom, talán a késéstől való félelem gyorsan kidobott az ágyból, csak az esővel nem voltam kibékülve. Sietve beestem a Heaven in style-ba, ahol egy kávé mellett megvártam még Ági haja elkészült, majd bepattantam a fodrász székbe, vadul magyarázva Krisztinek, a fodrásznak, hogy pontosan mit is képzeltem el.

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Az autó a szalonhoz érkezett értünk, onnan vitt át minket a helyszínre. Egy ideig poénkodtunk azzal, hogy térítsük el a buszt, menjünk még egy pár kört, mert annyira kényelmes ez az autó, csináljunk party buszt belőle habgéppel és némi pezsgővel, aztán holnap ébredjünk valahol a horvát tengerparton, de túlságosan is kíváncsiak voltunk a bemutatókra.

Processed with VSCOcam with hb1 preset

Nagyon élvezem azt a pezsgést, ami ezeken a rendezvényeken van. A feketében, staff-os nyakba akasztóval szaladgáló szervezők, a backstage-ben sürgő-forgó fodrászok, sminkesek, stylistok, fotósok, illetve a szünetekben pihenő öltöztetők, a kicsit ideges tervezők, az üresjáratban szelfizgető modellek, mind azért dolgoznak, hogy arra a pár percre megszülessen a varázs a kifutón. Majd másnap elölről kezdjék az egészet, hulla fáradtan.

Processed with VSCOcam with a6 preset

Másnap reggel már sokkal kipihentebben vágtam neki a napnak. Alig vártam, hogy újra ebben a pezsgésben ülhessek egész nap. Fárasztó ugyan, de valahogy egyben fel is tölt energiával, hogy az első sorból élvezhetem a  bemutatókat, hogy találkozhatom régi ismerősökkel, de közben folyamatosan meg is ismerhetek újakat és végezetül de nem utolsó sorban, hogy testközelből nézhetem a hazai tervezők megálmodott ruháit, a hozzá alakított hajakat, sminkeket, kiegészítőket.

Második nap is végig ültük az összes bemutatót, amelyekről hamarosan még egy bejegyzést is készítek nektek, hogy lássátok milyen trendek lesznek jövő nyáron érvényben és hogy mik azok a dolgok amelyek ‘must have’-ek lesznek majd a következő nyári szezonban.

Processed with VSCOcam with a6 preset

De ami talán ennek az egész rendezvénynek a legfontosabb üzenete és amit nekünk is folyamatosan észben kellene tartanunk, hogy támogassuk ezeket a tervezőket. Hogy tele vagyunk kreatív emberekkel, akik nemzetközi szinten is megállják a helyüket, hogy nem csak az inditex boltokban keresgélhetünk, hanem lehetünk sokkal egyedibbek. Ezért is mentem a rendezvényre a One Fashion-től kapott Galla ruhában, a másik nap pedig egy Threee mellényben.

A két napot végig Snapchateltem (brushbianka néven találtok meg), így ti is folyamatosan ott voltatok velem, az első sorban, a kocsiban a hátsó ülésen, a kávés pultnál mikor egy újabb adag koffeinért mentem. Köszönöm, hogy támogattok, köszönöm a One Fashion-nek és a Heaven in style-nak is, hogy bizalmat szavaztak nekem! Titeket pedig arra kérlek, hogy szeressétek, tiszteljétek ti is ezeket a csodás tervezőket és ami a legfontosabb #tegyélamagyardivatért te is! 

B

 

About B

Egész életemben a tökéletességre törekedtem. Aztán rá kellett jönnöm, hogy sosem leszek tökéletes, sőt még a közelébe sem érhetek soha. Egyébként is minek? A tökéletesség unalmas, így ha sikerülne is azzá válnom, megszűnnék érdekesnek lenni és inkább leszek érdekes, egyedi, esetleg megosztó, mint unalmas.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Protected by WP Anti Spam