Sosem tudhatom

“Na most figyelj oda, Bianka!” Figyelmeztetem magam mostanában számtalanszor. Mintha külön mappát nyitnék az agyamban, hogy elraktározzam a hallott információkat. Mert tudom, hogy amit most hallani fogok, később fontos lesz. Mert aki beszél idősebb, tapasztaltabb, okosabb, jártasabb, érettebb. Tanulok a bizniszről, a pénz csinálásról, a tárgyalási módokról, az üzletvezetésről, az információ közlésének különböző módjairól, a sminkelésről, a ruhatervezésről, az egész iparágról. Csak egy dologról nem tanít soha, senki sem. A párkapcsolatokról. Abban, valahogy sosem okos senki, és a mit csináljak kérdésre, azt a választ kapom, hogy ‘ne engem kérdezz’.

p3

Azt már nagyjából tudom, hogy én milyen vagyok. Mikor a bölcsekkel megpróbálunk megfejteni egy másik embert és hogy miért éppen úgy viszonyul hozzám ahogy,  nem is igazán őt fejtjük meg. Újra és újra megkapom, hogy én milyen vagyok. Holott nem ez volt a kérdés. Aztán jön a pro és kontra a pasiról, hogy ‘go for it’ vagy gyors felejtés, bármi áron. De bármit is választok, sosem tudhatom, hogy az lesz-e a jó döntés, abban a helyzetben, azzal az emberrel.

p1

Sosem tudhatom, hogy leszek-e olyan feleség, mint akit épp megítélek. Mert már 40 perce vár a tilosban a férjére, aki épp részegen harmadszorra hív engem randira, és mikor visszautasítom, mondván hogy nős, először még motyog valamit arról, hogy ‘valahol milyen szép, hogy én még hiszek a házasság szentségében’. Majd mikor negyven hatodszorra is közlöm vele, hogy nem, és egyébként is el lehet válni, felháborodva közli velem, hogy nem tudhatok én semmit sem, és nem fog elválni sosem. Majd törni-zúzni kezd. Milyen szép is a szerelem. Arra a kérdésre, hogy mit akar tőlem, az volt a válasz: semmit, és mindent. Milyen romantikus ezt mondani egy idegennek. De a házasságban már nem hisz ő sem. Én pedig kint ülve azt mondom magamnak, hogy én sosem várok majd 40 percet a tilosban. Főleg, ha ez sokadszorra fordul elő. Mert a férjemnek nincs jogsija. Milyen férfiatlan. Na jó, talán egyszer-kétszer megvárom majd. De nem sokadszorra, az ezredik telefonhívásomra sem reagálva. Mert engem az különböztet meg attól a nőtől, hogy ha ez már jó néhányszor előfordult, ha engem számtalanszor semmibe vett, én otthagyom. És hazamegyek, zárat cserélek. Aztán éjjel a teraszról nézem majd, hogy nem tud bejönni a szerencsétlen. De sosem tudhatom, hogy három gyerek után, leszek-e elég bátor ehhez. Hogy tovább tudom-e szeretni annyira a már megváltozott embert, hogy ne tegyem ezt meg vele.

p2

Hiszen ismertem én már félre embert. Ismertem már félre 2 hét alatt is, mikor azt hittem őszinte. Ismertem már félre 3 hónap alatt is, mikor azt hittem bátor. Ismertem már félre 6 év alatt is. Megváltozott. Megváltozhat valaki egy nap alatt, megváltozhat valaki hosszú évek alatt is, észrevétlen. A változást úgyis csak a bekövetkezte után vesszük észre, valahol akkor, mikor ez a változás már ránk is hatással van. Csak sosem tudhatom, hogy ez a változás hogyan érint majd engem. Mit változtat meg bennem róla, mit cserél ki benne rólam. Hogyan néz rám az a megváltozott ember, aki egykor szeretett.

p5

Sosem tudhatom, hogy találok-e majd valakit, aki ugyanúgy elfogad engem. Valakit, aki ágyba hozza nekem a kávét, és tudja, hány édesítővel szeretem. Aki beül velem és a barátaimmal beszélgetni, és megpróbálja nyomon követni a sokadik pletykát, amit már nekem sem megy. Aki előtt merek úgy enni, hogy a fél fejem csípős szószos a gyrostól, a szememből pedig potyognak a könnyek. Akinek sedan-ja lesz. Akinek nem ügy, hogy az egyik barátom kerekesszékes. Aki végig hallgatja, ahogy szenvedélyesen a divatról meg sminkekről beszélek, pedig nem ért belőle egy szót sem. Aki nyugodt tud maradni, szinte minden helyzetben. Aki mellett biztonságban érzem magam. Aki éjjel ha felébred, megtapogatja az ágy másik felét, hogy ott vagyok-e. Aki nem fél, ha én vezetek. Aki büszkén mutat be a barátainak. Akit nem zavar, hogy a kutya velünk alszik. Aki vissza tud szólni a beszólásaimra úgy, hogy meglepődötten csak levegő után kapkodok és elnevetem magam. Aki tudja mit mondjon, ha durcázom. Aki tudja mit tegyen, hogy kiengeszteljen. Akit néha, én nyugtatok meg. Aki nem szalad el sírva, ha vezetés közben egy másfél órás nagykoncertet nyomok le. Akinek szemüvegben is tetszem. Akit néha vacsorával lephetek meg. Még ha szarul is főzök. Aki pont akkor fogja meg a kezem, mikor a legnagyobb szükségem van rá. Aki oda meri adni a telefonját, hogy játszak vele. Akit büszkén mutathatok majd be. Akihez egyszer talán majd férjhez mehetek. És aki rám szólna, hogy ‘hé szívem elkalandoztál’, ahogy most is…

Mert már megint bilibe lóg a kezem.

B

About B

Egész életemben a tökéletességre törekedtem. Aztán rá kellett jönnöm, hogy sosem leszek tökéletes, sőt még a közelébe sem érhetek soha. Egyébként is minek? A tökéletesség unalmas, így ha sikerülne is azzá válnom, megszűnnék érdekesnek lenni és inkább leszek érdekes, egyedi, esetleg megosztó, mint unalmas.

2 thoughts on “Sosem tudhatom

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Protected by WP Anti Spam