Who’s ex or Who’s next?

Ismeritek azt, mikor idegesek vagytok és azon kapjátok magatokat, hogy simogatjátok a saját karotok, hogy megnyugodjatok? Mert éppen nincs melletted senki, aki fogná a kezed és megnyugtatna? Aztán persze kiderül, hogy feleslegesen voltál ideges és ezért nem is lett volna értelme senki idejét azzal húzni, hogy ott üljön melletted. Mert vannak dolgok, amiket egyedül kell elintézned. Valahogy így definiálnám a szingliséget.

11210304_853747927994336_2127225477_n

Régen azért könnyebb volt, mondjuk ma mindannyian. De honnan tudjuk milyen volt régen? Akik akkor házasodtak, most válnak, és kezdhetik elölről, idősebben, ugyanebben a világban, amiben mi. Nehezebb ma párt találni, de azért, mert nem elégszünk meg azzal, ami van. Nekünk romantikus, Disney mesébe illő, egymás szemébe nézős és rögtön szerelembe esős kapcsolat kell, nagy virágcsokrokkal, alatta a kedvenc számunkkal, mert ezen nőttünk fel. Hogy valaki átszelje értünk a repteret, hogy hosszas keresgélés után rájöjjünk, hogy végig a szomszédban lakott, vagy hogy már évek óta a legjobb barátod. Ilyen nincs. Ez egy film, és az életünk nem egy film. Döntések sorozatából áll, amiket mi magunk hozunk meg.

11212264_853747947994334_668144365_n

Ma nincs időnk kapcsolatra, legalábbis ezt hazudjuk, mert nem akarunk elköteleződni. Félünk ismerkedni, félünk új emberek felé nyitni, mert már megégettük magunkat párszor. Mindegy, hogy nő vagy férfi, gyávák lettünk kockáztatni. Kényelmes a másikat hibáztatni, hogy ilyen vagy olyan, és nem elfogadni. Mindenkit meg akarunk változtatni, mindenkit meg akarunk erőszakolni, hogy úgy viselkedjen, úgy cselekedjen, ahogy nekünk tetszik, meg sem próbáljuk megismerni és úgy elfogadni. Kényelmesebb belemenni egy “barátság extrákkal” kapcsolatba, amiben nincs felelősség, nincs teher, nem kell a másik mellett kiállni, nem kell a lelki világával foglalkozni, hiszen arra ott vannak a barátok. Csak át kell menni ‘filmet nézni’, csokit enni, csacsogni a semmiről. Belemegyünk, mert megkapjuk az illúziót, hogy van valaki, akit érdeklünk, hogy van valaki aki elfogad. Csak nem szeret, de az meg már kit érdekel.

993a581c6b409c0781a199564207bfb7

 

Mivel persze online élünk, hol máshol keresnénk párt. Jönnek az alkalmazások, a részeg bulik, mikor másnap a telefonos fényképek alapján próbáljuk kisilabizálni, hogy ki-kicsoda, kit hogy hívnak, hogy megtaláljuk Facebook-on, majd rájöjjünk, hogy “Jesszus ezzel én biztosan nem állok le”, vagy bejelöljük és eljátszuk az elérhetetlent. De ha el is indul egyfajta kommunikáció, jön a következő játék; hogy ki írjon; hány nap teljen el; legyen-e ‘jó reggelt’ vagy ‘jó éjt’ üzenet; ki írt utoljára, ki írjon legközelebb; kinek kell kit elhívnia randira; mikor találkozzunk, hogy az ne túl korán vagy túl későn legyen; hol legyen a randi; merjek-e enni, mit kérjek inni. Ha egyáltalán lesz ebből valami féle-fajta randi, mert az általános tapasztalat az, hogy nem árt az árut már egy találka után ‘kipróbálni’, ha pedig sikerült egy férfinak eddig eljutni, a nő teljesen elveszti a varázsát és jobb ejteni. Ha egy férfi akar valamit, érdeklődik, meg akar ismerni és nem mellesleg képes várni. Csak arra nem sikerült még rájönnöm, hogy mikor lett az egyszerű érdekelsz-érdekellek, szeretlek-szeretsz helyzetből szituációs játék.

11198919_853747931327669_94670977_n

Aztán rájövünk, hogy egy csók nem ígéret; hogy egy bók nem elismerés; hogy nem is olyan rossz néha egyedül lenni; hogy hideg motorral nem nyomjuk neki; hogy el lehet menni megnézni a várat egyedül is; hogy egyedül jobban szeretsz kutyát sétáltatni; hogy a nem üzenet is üzenet; hogy szerethetitek a Wellhellot mindketten, attól még az lehet “téves szám”; hogy találkozhatsz Ted Mosby-val, ha te nem szereted a sárga esernyőket; hogy egy randi nem attól jó, hogy a drágábbik bort kortyolgatjátok, mert elmehettek egy eldugott kiskocsmába sörözni, ha ahhoz van inkább kedvetek; hogy nem kell félni a pókoktól, mert vehetsz egy elektromos pókriasztót, ami idegesítően pittyeg; hogy milyen vicces látvány vagy fehér pulcsiban izzót cserélve; hogy nem baj az, ha néha nemet mondanak, mert egyébként te is bármikor mondhatsz nemet; hogy lehetsz szerelmes és viszont is szerethetnek, de attól még nem biztos, hogy abból kapcsolat lesz. Mert mindenki helyettesíthető, de senki sem összehasonlítható.

11225967_853747944661001_37189308_n

Aztán jön majd valaki, aki beül melléd az anyósülésre és arra a kérdésre, hogy “félsz?” csodálkozó tekintettel egyből rávágja, hogy nem.

 B

 

About B

Egész életemben a tökéletességre törekedtem. Aztán rá kellett jönnöm, hogy sosem leszek tökéletes, sőt még a közelébe sem érhetek soha. Egyébként is minek? A tökéletesség unalmas, így ha sikerülne is azzá válnom, megszűnnék érdekesnek lenni és inkább leszek érdekes, egyedi, esetleg megosztó, mint unalmas.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Protected by WP Anti Spam