Zenélő évszak

Észrevettétek már milyen ritmusa vagy mindennek? Hogy mennyire össze tudnak érni az ütemek. Mikor reggel álmosan felszállsz a buszra és elindul egy véletlenszerű zene a lejátszási listádról a füledben, és azt veszed észre, hogy mégis mindenhez passzol a üteme. Ritmusra ér be a busz, ritmusra rázza le valaki a vizet az esernyőjéről az aluljáróba érve, ritmusra záródik a metró ajtó,  vagy kopog a hölgy cipősarka, aki sietve szedi a lábait munkába menet. Pont beáll egy szünet a zebránál, vagy lelassít a második refrén után minden, mikor egy idős néni előtted húzza-nyúzza tétován a gurulós bevásárló szatyrát.

És ugyanígy megvan annak is a zenéje, mikor otthon felejted a fülesed és a város zajára indulsz el. Ez az évszak, talán az egyik legdallamosabb mind közül. Az a pár madár, aki még nem indult el, ébresztőt fúj neked reggel, de közben megérkezik már a szél, aki a megszáradt, csörgő leveleket zizegteti  az úttesten, és szépen lassan elérkezünk oda, hogy meg lesz a fülsiketítő zaja is a fehér csendnek, ami a téllel érkezik meg.

Valahogy sosem rajongtam az őszért. Nem tudom, hogy azért, mert az álmos iskolába indulós reggeleket juttatja eszembe, vagy mert megérkezik vele a fáradhatatlanul szakadó eső, a legjobb barátjával, a jéghideg csontig hatoló széllel, vagy mert igazi nyári születésű lány vagyok és imádom a tavasz-nyár melegét, vagy talán azért, mert mindig az elmúlást juttatja eszembe.

Mostanában kezdem csak egyre inkább megkedvelni, látni az igazi szépségét, a rengeteg színt, értékelni a még erőlködő napsugarakat. Addig sétálni a városban amíg lehet, megpihenni egy kávézó -vagy borozó- teraszán, elnézegetni a narancssárga fényeket a város falain és összeszedni a gondolataim.

Ahogy idősödöm, valahogy ösztönösen elindult egy befelé fordulás ebben az időszakban, a nyári pörgést felváltotta egy gondolkodós nyugodt szakasz, amit tervezgetés követ. Amint pedig a tervek készen vannak, megpróbálom újra felpörgetni magam, hogy mindent megvalósítsak, hogy minden lezárjak, amit még ebben az évben le kell, és egy tiszta lapot vehessek elő az év vége előtt, amit már decemberben teleírok.

Tele tervekkel, tennivalókkal, érzésekkel, ütemezéssel, hogy végül egy újabb dal születhessen meg.

B

Óra: Paul Hewitt (itt találod)

Táska: Brittas 

Felső: noname

Melltartó: Sloggi

Nadrág: Zara

Cipő: H&M 

 

About B

Egész életemben a tökéletességre törekedtem. Aztán rá kellett jönnöm, hogy sosem leszek tökéletes, sőt még a közelébe sem érhetek soha. Egyébként is minek? A tökéletesség unalmas, így ha sikerülne is azzá válnom, megszűnnék érdekesnek lenni és inkább leszek érdekes, egyedi, esetleg megosztó, mint unalmas.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Protected by WP Anti Spam